Portrait photo: Tamás Andrónyi
---
István Virágvölgyi
artistic director, Capa Center (curator, photo editor, secretary of the Capa Grand Prize Hungary, editor of Weekly Fortepan blog)
István Virágvölgyi (1982 – Budapest, Hungary) studied freehand drawing, desktop publishing, photography and earned a master’s degree from library and information studies at Eötvös Loránd University (Budapest, Hungary). He worked at the leading Hungarian news portal Origo first as photo editor and then as head of photography between 2007 and 2011. Then he joined MTI Hungarian News Agency and served as head of the photo desk for three years. He lectured about documentary photography and photo editing at the Budapest Metropolitan University between 2014–2019 and about photo history at Moholy-Nagy University of Art and Design in 2022–2023. Since 2014 he workes as curator of the Robert Capa Contemporary Photography Center, since 2022 he also serves as artistic director, he is secretary of the Capa Grand Prize Hungary and the editor of Weekly Fortepan blog. Since 2016 he is cultural advisor of the Archabbey of Pannonhalma, since 2018 volunteer editor of the Fortepan digital photo archive, since 2021 member of the board of trustees of the József Pécsi Photography Scholarship for young artists. He is married, has two children, lives and works in Budapest.
I don’t consider myself a man of the golden mean, I consider myself a person of both persuasions. It’s as if I’ve been bathed not in lukewarm water, but in hot and cold, one after the other. It wasn’t always pleasant, but I was shaped by the experience of this duality:
I grew up in a village but under the influence of the big city. I come from a family of free-spirited artists, but I went to a conservative religious high school. I worked in press photography for seven years, but have long been a curator at an arts institution. I think exhibition as a genre is important, even if it reaches relatively few people, but I am also passionate about the educational mission of the Weekly Fortepan blog, which reaches tens of thousands of people on a weekly basis. I can’t stand sentences that start with “this is how we do things around here...”, but I believe in the power of tradition.
I have tried to learn a lot from my mother, Éva Szalontai, about self-identical thinking, from my father, Péter Virágvölgyi, about the pursuit of truth and precision, from Gábor Kerekes about dedication, from Gergő Sáling about work taken seriously without bragging about it, from Tamás Féner about selfless help for the likeminded, from Miklós Tamási on analytical thinking without the logic of the squad camp, from András Török about lifting up those in our wider environment, from Tamás Dezső on how to take a truly in-depth look at a problem, from Botond Feledy about the importance of a distinction mindset, from Bence Fadgyas on analytical systematisation and from Orsolya Kőrösi on unravelling human motivations. I am happy to have had the opportunity to work with OSB Konrád Dejcsics, Tamás Rubecz and András Zelenák, and to have attended lectures by Ágnes Barátné Hajdu and György Spiró at the university. I am proud to call Péter Korniss, András D. Hajdú and Áron Sipos my friends. I am grateful for the generous help of David Levy, which came at the best possible time.
But the most important lesson I learnt from my wife, Éva Heltovics, is that it is useless to win a debate if the other party does not feel good about it. It would be good if I could take poet János Pilinszky’s advice to heart as often as possible: “Because you think that there are problems in life and solutions are needed. But I think that life is full of tragedies and mercy is needed.”
\\\
HUNGARIAN
///
Virágvölgyi István
szakmai igazgató, Capa Központ (kurátor, képszerkesztő, a Capa-nagydíj titkára, a Heti Fortepan blog szerkesztője)
Virágvölgyi István (1982 – Budapest) szabadkézi rajzot, kiadványszerkesztést és fotográfiát tanult, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett informatikus könyvtáros mesterdiplomát. Az Origo hírportálnál dolgozott 2007 és 2011 között, először képszerkesztőként, majd a fotórovat vezetőjeként. Az ezt követő három évben az MTI nemzeti hírügynökség fotószerkesztőségét vezette. 2014 és 2019 között dokumentarista fotográfiát és képszerkesztést oktatott a Budapesti Metropolitan Egyetemen, 2022-23-ban pedig fotótörténetet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. 2014 óta a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kurátoraként dolgozik, 2022 óta szakmai igazgató, a Capa-nagydíj titkára és a Heti Fortepan blog szerkesztője. 2016 óta a Pannonhalmi Főapátság kulturális tanácsadója, 2018 óta a Fortepan digitális fotóarchívum önkéntes szerkesztője, 2021 óta a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj kuratóriumának tagja. Nős, két gyermeke van, Budapesten él és dolgozik.
Nem középutasnak tartom magamat, hanem mindkétutasnak. Mintha nem langyos vízben fürdettek volna, hanem hidegben és forróban egymás után. Ez nem volt mindig kellemes, de mégis ennek a kettősségnek az alapélménye formált:
Falusi közegben, de a nagyváros vonzásában nőttem fel. Szabad levegőjű művészcsaládból származom, de konzervatív egyházi középiskolába jártam. A sajtófotós szakmában dolgoztam hét évig, de régóta kurátor vagyok egy művészeti intézményben. A kiállítást mint műfajt fontosnak gondolom, még ha aránylag kevesekhez jut is el, de szívügyem a hetente tízezreket megszólító Heti Fortepan blogon zajló ismeretterjesztés is. Bosszantanak az „így szoktuk…” kezdetű mondatok, mégis hiszek a hagyomány megtartó erejében.
Igyekeztem sokat tanulni édesanyámtól, Szalontai Évától az önazonosságról, édesapámtól, Virágvölgyi Pétertől az igazságra és pontosságra való törekvésről, az elhivatottságról Kerekes Gábortól, a külsőségek nélkül komolyan vett munkáról Sáling Gergőtől, a hasonszőrűnek nyújtott önzetlen segítségről Féner Tamástól, a szekértábor-logikát nélkülöző elemző gondolkodásmódról Tamási Miklóstól, a tágabb környezetünkben tevékenykedők megemeléséről Török Andrástól, egy probléma alapos körbejárásáról Dezső Tamástól, a disztingválás fontosságáról Feledy Botondtól, az analizáló rendszerezésről Fadgyas Bencétől és az emberi motivációk kibogozásáról Kőrösi Orsolyától. Örülök, hogy volt alkalmam együtt dolgozni Dejcsics Konrád atyával, Rubecz Tamással és Zelenák Andrással, hogy Barátné Hajdu Ágnes és Spiró György előadásait hallgathattam az egyetemen. Büszke vagyok rá, hogy barátomnak mondhatom Korniss Pétert, Hajdú D. Andrást és Sipos Áront. Hálás vagyok David Levy nagylelkű segítségéért, ami a lehető legjobbkor jött.
De a legfontosabbat feleségemtől, Heltovics Évától tanultam arról, hogy a vitákat hiába nyeri meg az ember, ha a másik fél ettől még nem érzi jól magát. Jó lenne, ha Pilinszky tanácsát sikerülne minél többször megfogadnom: „Mert ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Én viszont úgy gondolkozom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”