Interior photos by Attila Balázs
---
Eight 100 Years
The eight-hundred-years-old basilica of Pannonhalma, approached in lifetimes
March 21 – November 11, 2024
Boldogasszony-kápolna, Assumption Chapel (Pannonhalma, Hungary)
“Accept this wild bonfire, the world,
Where there’s a moment, there is infinity” – Sándor Márai
What does it mean, eight hundred years? Or eight thousand, eight million? Numbers and letters on a piece of paper. We just know that our minds simply cannot fathom the deep time which describes the epochs spanning Earth’s history. However, when we turn our gaze each night to the starry sky, we can see both the inaccessibly distant past and the unfathomable scale of the universe.
But there’s no need to venture so far out: the time span of the basilica in Pannonhalma, eight hundred years old this year, already surpasses the human scale. For most, the year 1224 evokes nothing more than some vague, long-forgotten history class.
For the mayfly with its one-day lifespan, the human lifespan is likely unfathomable, just as we cannot fully comprehend what it means for a sequoia tree to live for thousands of years.
How then can we understand the passing of eight hundred years?
And is there even any point in this line of questioning when it comes to a building, something which is not alive? The archabbey is a public space, so its history can be easily grasped and deciphered; a church sets an unceasing order upon the lives of those connected to it. Walking around Pannonhalma, we can truly sense the genius loci, the spirit of the place, at work. Just imagine the infants to be baptized, the youths to be married, or the deads to be buried which these marble walls have seen over the centuries! How many times has this building provided a stable backdrop for the Benedictine community and those gathered around it? How many cathartic moments are tied to these 600 square meters? How many times have these basilica bells rung with the voice of eternity? How many times has this rigid stone building, day after day for hundreds of years, been transformed into a welcoming house of God?
We are attempting to understand the basilica’s 800-year time span through the faces and stories of eight 100-year-old individuals. We are building a bridge to the unfathomable.
Having lived the full span of a century, the subjects of our photographs can unequivocally be labeled elderly. They were born between the two world wars and lived through World War II as young adults. They were already retired before the Benedictine high school students attending class just a stone’s throw away from us were even born. It takes a full eight of their incredibly long life stories for us to reach back to when the basilica’s life began. And even then, we haven’t covered the 1028 years since the abbey itself was founded. These truly are historical time spans.
Let us try to step out from own limitations and look at our own era, our own lives, from this centuries-spanning perspective. This will help us orient ourselves – it will help us identify what is important, what has significance, and what it is that lasts.
István Virágvölgyi
Curator
---
CREDITS
Curator: István Virágvölgyi
Photographer: Attila Balázs
Assistant to the photographer: Szilárd Csáki
Project coordinator: Orsolya Huszár
Typography: Márton Juhász
Photo printing and framing: Pigmenta Art Print Lab Budapest
Organized by the Pannonhalma Archabbey Cultural Office: Dr. Konrád Dejcsics OSB, Mónika Sarkadi
https://pannonhalmifoapatsag.hu/kiallitasok-2024
---
PRESS
Simon Roberta: 800 év emlékei (Kisalföld)
Csányi Vilmos: A „Nagy Mi” – megnyitóbeszéd (Népszava)
Nyolc száz év Pannonhalmán (KölcseyTV)
\\\
HUNGARIAN
///
Nyolc 100 év
Emberöltőkkel a nyolcszáz éves pannonhalmi bazilika felé
„Fogadd el e vad máglyát, a világot,
Van végtelenség is, ha pillanat van” – Márai Sándor
Mit jelent nyolcszáz év? Mit jelent nyolcezer vagy nyolcmillió év? Számok és betűk egymás mellé írva egy papírlapon. Ma már tudjuk, a földtörténeti időtávokat leíró mély időt agyunk képtelen befogni. Pedig, ha a csillagos égre tekintünk, minden este láthatjuk a világegyetem elérhetetlenül távoli múltját és felfoghatatlan méreteit.
De nem kell ilyen messzire kalandoznunk, az idén nyolcszáz éves pannonhalmi bazilika időtávja is már az emberi élet léptékén túl esik. Az 1224-es évszámról a legtöbbeknek egy homályos történelemórai emléken kívül nem sok minden jut eszébe.
Az egy napig élő kérészek számára valószínűleg befoghatatlan egy emberöltő hosszúsága, éppen úgy, ahogy számunkra is elképzelhetetlen, hogy mit jelent, hogy egy mamutfenyő több ezer éven át él.
Hogyan viszonyuljunk hát nyolcszáz eltelt esztendőhöz?
De vajon van-e ennek a kérdésfelvetésnek egyáltalán értelme egy épület esetében, amely nem él? Mivel a bazilika egy közösségi tér, így van könnyen megfogható és visszafejthető története, egy templom ugyanis szakadatlanul rendezi a hozzá kapcsolódók életét. Éppen Pannonhalmán sétálva érezhetjük igazán, hogy működik
a genius loci, a hely szelleme. Képzeljük el, hány keresztelendő csecsemőt, házasulandó ifjút vagy temetendő halottat láttak a bazilika márványfalai az évszázadok során! Hányszor biztosított stabil hátteret a bencés közösség és a köréje gyűltek számára ez az épület?! Hány katartikus emberi pillanat kötődik ehhez a 600 m2-hez?! Hányszor kondultak meg az örökkévalóság hangján a bazilika harangjai?! Hányszor alakult át és lett a rideg kőépületből száz éveken át nap mint nap újra Isten befogadó háza.
Most arra teszünk kísérletet, hogy nyolc 100 éves ember arcán és történetén keresztül megpróbáljuk megfoghatóvá tenni a bazilika 800 éves időtávját. Hidat ácsolunk a felfoghatatlan felé.
Egy egész évszázadot megélt fotóalanyaink kifejezetten idős embereknek számítanak, akik a két világháború között születtek, és a második világháborút már fiatal felnőttként élték át. Mindannyian nyugdíjasok voltak már, amikor a tőlünk kőhajításnyira tanuló bencés gimnazisták még meg sem születtek. Még az ő hosszú élettörténeteikből is egymás után nyolcra van szükség, hogy képzeletben visszaérjünk oda, ahol a bazilikáé elkezdődött. És akkor még mindig nem tartunk annál az 1028-cal ezelőtti évnél, amikor az apátságot megalapították. Ezek már történelmi időtávok.
Próbáljunk meg kilépni saját korlátaink közül, és ebből az évszázadokon átívelő perspektívából tekintsünk korunkra, saját életünkre! Ez majd segít eligazodni – segít megítélni, hogy mi a fontos, minek van jelentősége, mi az, ami maradandó.
Virágvölgyi István
kurátor