Interior photos by Sándor Ujvári
---
A Shared House
March 21 – November 10, 2017
Pannonhalma Archabbey (Pannonhalma, Hungary)
“Place is not to be confused with space. The difference between space and place is that space has a number while place has a face.”
– Béla Hamvas
This satellite-photo of NASA shows only the artificial lights of the night on Earth tracing out the important contours of our planet even without the detailed topography. Each and every light marks a spot of shared houses that are home to diverse communities, as we instinctively tend to live in such close proximity of each other all around the world.
Behind the lights there is a village or town with eateries, theatres, churches, plants, discos, blocks of flats, schools, dormitories, hospitals, malls, prisons, railway stations, hotels, cinemas, sport centres – and the list is almost endless since most of these houses were built for smaller or larger, permanent or temporary, obligatory or voluntary chosen communities that fill the space between their four walls. These are the places that are examined in our photo-series.
What is the main reason for which we like a place or we regard it as our own? Is it because of the architect who designed the building, the craftsmen who made the furniture, or the fact that the air-conditioning is functioning? We seek to shape our environment according to our needs but the environment affects us and shapes us too. How many rumours are told between the walls of a hairdresser’s? How many songs are sung to the bathroom tiles? Are there any house parties that do not eventually end up in the kitchen? Will that girl, now getting on the train, sit next to me? Does coffee indeed taste better at my local hangout?
We turn empty spaces into places and very often these places shape our everyday life unnoticed. The photos give a view of life in different communities: a weightlifting club that is run in the basement of a country town hall, a “village house” in Óbuda that provides a home for three thousand people, a multiple unit train in the Great Plain of Hungary, a Calvinist drug-therapy home on the outskirts of a village, a ruin pub and a detached house in the suburbs where four generations of a family live together. Compared to these places the increasingly growing virtual space is still a novelty and in this our understanding is guided by posts in various Facebook groups.
The portrait-series connected to these locations introduce us to a few, sometimes temporary formed, groups; the members of which have met at some highlighted sites of the common houses: in front of the house while walking the dog, on granny’s sofa, or on the platform, waiting for the train.
When moving to a new flat, we instinctively wonder about the previous owner, yet we rarely think that our fate is interlinked with theirs. Although looking back in time to the oldest known building on earth, the seven thousand-year-old tombs in France or to the centre of the five hundred-year-old Reformation, the Wittenberg Castle Church we may get the sense that there is more between the walls, something inconceivable, usually called the genius loci that link us to all the people who have ever been there before. The thousand-year-old monastery of Pannonhalma provides occasion, context, space and place to look at the seemingly familiar but in daily life rarely observed oscillations of our common homes.
---
CREDITS
Curator: István Virágvölgyi
Exhibiting Photographers: Orsi Ajpek, János Kummer, Sándor Ujvári
Pannonhalma Archabbey Cultural Office: Konrád Dejcsics, Zsófia Jeneiné Kisszebeni, Nóra Majoros
The show was accompanied by an illustrated catalogue in Hungarian and English.
---
PRESS
Ez az én négygenerációs családom (Index Nagykép)
Egy közös ház - Fotókiállítás a Pannonhalmi Főapátságban (Origo)
Közös Ház: a mienk, otthon (Heti Válasz)
Egy közös ház címmel fotókiállítás nyílt a Pannonhalmi Főapátságban (Kisalföld)
Magyarország egy kis közös ház (Magyar Nemzet)
Egy közös ház – Fotókiállítás a Pannonhalmi Főapátságban (Magyar Kurír)
A drogos, a fotós, meg a többiek – közös ház az életünk (SZEMlélek)
\\\
HUNGARIAN
///
Egy közös ház
Hét ház, hét képes történet a Pannonhalmi Főapátság fotókiállításán
„A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van.”
– Hamvas Béla
Az itt látható NASA szatellitképen csak a Föld éjszakai mesterséges fényei látszanak, amelyek a domborzat nélkül is tökéletesen kirajzolják Földünk fontosabb kontúrjait. Minden egyes fénypont olyan közös házakat rejt, amelyek otthont adnak a legkülönbözőbb emberi közösségeknek, hiszen ösztönszerűen éljük életünket ilyen közös hajlékokban világszerte. A fények mögött felsejlik egy falu vagy város, bennük kifőzdék, színházak, templomok, üzemek, diszkók, lakótelepek, iskolák, kollégiumok, kórházak, plázák, börtönök, pályaudvarok, hotelek, mozik, sportközpontok – és még hosszan lehetne sorolni, hiszen a legtöbb ház azért épül, hogy kisebb vagy nagyobb, átmeneti vagy tartós, kényszerű vagy magunk választotta közösségek töltsék meg a négy faluk közötti teret. Ezeket a helyeket pásztázzák fotósorozataink.
Ugyan min múlik, hogy megszeretünk és magunkénak érzünk-e egy teret? Az épületet tervező építészen, a bútorokat készítő iparosokon, vagy hogy működik-e a légkondicionáló? Környezetünket igyekszünk saját igényeink szerint formálni, de környezetünk is folyamatosan visszahat ránk és alakít bennünket. Vajon mennyi pletyka hangzik el egy fodrászszalon négy fala közt? És mennyi dalt hallgatnak végig a fürdőszobacsempék? Van-e olyan házibuli, amely nem a konyhában végződik? Mellém ül-e a vonatra most felszálló lány? Tényleg jobban esik-e a kávé a törzshelyemen?
Az üres terek a kezünk nyomán helyekké formálódnak, és legtöbbször észrevétlenül alakítják mindennapjainkat. Fotóinkon keresztül egy vidéki városháza alagsorában működő súlyemelő klub, a háromezer embernek otthont adó óbudai „faluház”, egy alföldi motorvonat, egy faluszéli református drogterápiás otthon, egy kisvárosi romkocsma és egy négygenerációs kertvárosi családi ház falai közt élő közösségek életébe pillanthatunk be. A felsoroltakhoz képest még mindig új területnek számít az egyre nagyobb hangsúlyt elnyerő virtuális tér, ahová a dunai horgászokat tömörítő Facebook-csoport posztjai kalauzolnak el bennünket.
A helyszínekhez kapcsolódó portrésorozatainkon keresztül pedig megismerkedhetnek néhány, sokszor a pillanatnyi helyzet által összekovácsolt csoporttal is, akik közös házaink valamely kiemelt pontján találkoznak össze: a ház előtt kutyasétáltatás közben, a nagyi kanapéján, vagy éppen a vonatra várva a peronon.
Amikor új lakásba költözünk, ösztönösen kíváncsiak vagyunk az előző tulajdonosokra, mégsem az az első gondolatunk, hogy összekapcsolódott velük a sorsunk. Pedig távolabbra tekintve, a világ legrégebb óta álló építményének tartott, majd hétezer éve épült franciaországi sírokra, vagy például az idén ötszáz éves reformáció origójának számító wittenbergi vártemplomra gondolva mégis érezzük, hogy a négy fal között van valami megfoghatatlan plusz, amit legtöbbször a hely szellemeként emlegetünk, és ami összeköti az ott megfordult embereket. Pannonhalma ezeréves apátsága alkalommal, szövegkörnyezettel, térrel és hellyel kínál, hogy kicsit távolabbról ránézzünk közös házaink ismerősnek tűnő, de a mindennapokban kevés figyelmet kapó rezdüléseire.